Szüleimhez készültünk látogatóba Zalaegerszegre két kis gyermekkel, egy három és egy két évessel. Egy hosszú, fárasztó út állt mögöttünk. Zalaegerszegtől egy 40 km-re megálltunk, hogy kinyújtóztassuk és megjárassuk kicsit végtagjainkat. Az erdők arrafele dús lombozatúak, nem ritka a gesztenyefa erdő sem. A zalai táj gyönyörű, szinte mágikus. A kicsik bekötve aludtak, és mi élvezettel szippantgattuk be az erdő finom illatát, hallgattuk a fák lombjainak susogását az enyhe szélben és csak élveztük a kellemes csendet, nyugalmat.

Aztán hirtelen valami furcsa érzés kerített hatalmába bennünket, libabőrösek lettünk mindketten. Egy félelmet keltő, fizikailag érezhető erő szinte odébb taszított bennünket. Ezzel egy időben hirtelen felkapcsolódott az autó reflektor fénye, ami csak akkor történhetett meg, ha valaki elfordította benne a slusszkulcsot.  Az első gondolat az volt, hogy a kicsik valahogy kikapcsolták magukat az ülésből, és jaj, csak nehogy elindítsák az autót. Nem volt egyszerű visszaszaladni a kocsihoz, mintha ólom húzta volna le a lábainkat. Mikor odaértünk, az egész nem lehetett több mint 20 méter, láttuk, hogy a kicsik mélyen alszanak, bekötve. De akkor ki kapcsolta fel a reflektort, és ki fordította el a kulcsot?

Az érzés nagyon furcsa volt és kellemetlen, jeges félelemmel telítve. ’Menekülj! – menekülj!’, ez visszhangzott a fejünkben.  Feltéptük az ajtót, beugrottunk a kocsiba és amilyen gyorsan csak lehetett, elhajtottunk onnan.

Szó nélkül, szinte megnémulva utaztunk egy darabig. Csak Egerszeg határában múlt el a bénító érzés. Nem tudjuk, mi lehetett. Később hallottuk, hogy azon a helyen több furcsaság is történt…

Golden Star